Az alapító: Kozma Gyula
Az alapító: Kozma Gyula
A Lakiteleki Torna Egylet megalakítása egy 1925-ben Lakitelekre költözött fiatalembernek, Kozma Gyulának volt köszönhető. Idősebb Tassy Pál kovácsmester, Lévay Tóth József asztalosmester és Lévay László tanító személyében természetesen voltak helyi társai is, akik ugyancsak elévülhetetlen érdemeket szereztek az egyesület megalapításban.
Az 1903. június 28. napján, Budapesten született Kozma Gyula épületlakatos igazi sportember volt. 1922-1925 között a fővárosi Lapterjesztők Ökölvívó Egyesületének, 1923-1925 között a Budapesti Testgyakorlók Körének is tagja. Ezután következtek a lakiteleki évek. Ő hozta az első igazi bőr futball labdát a településre. A harmincas évek végéig maga is aktív labdarúgó. A második világháború idején őt is a frontra szólították. A háború után előbb a felnőtt csapat edzője, majd az utánpótlás neveléssel foglalkozott egészen a hatvanas évek végéig. Saját feljegyzéseiből tudhatjuk azoknak a tehetséges fiataloknak a nevét, akikkel munkája során találkozott.
Az ötvenes évek elején labdarúgó játékvezetői vizsgát is tett. Igazolványa Kecskemét járásban jogosította mérkőzések vezetésére, felügyeletére.
Amikor Lakitelekre költözött és Takács Máriával házasságot kötött, egész életére vállalta a falusi életformát; szakmáját felhagyva, jövőjét a mezőgazdaságban remélte megtalálni. Szőlősgazda lett. Méghozzá olyan, akinek mintagazdasága, minta szőlészete és gyümölcsöse volt. Számtalan arany és ezüst oklevéllel díjazták terményeit. Elismert gazdálkodóként gondoskodott öttagú családjáról. Köztisztelet övezte gazdaemberként is. 1956-ban a Községi Termelési Bizottság elnöke volt. Földjeit 1953-ban államosították, és ennek következtében a helyi termelőszövetkezet tagja lett. Brigádvezetője, majd idősebb korában portása volt a szövetkezetnek.
A korabeli hagyományok szerint a sport és a kulturális élet szorosan kapcsolódott egymáshoz. Az egyesületi működés szerény anyagi feltételeinek megteremtésében fontos szerepe volt azoknak a műkedvelő előadásoknak, amelyek szervezésében és megvalósításában Kozma Gyula ugyancsak kiemelkedő szerepet vállalt. 1948-tól 1965-ig műkedvelőként is folyamatos, teljes értékű munkát végzett. Tizennégy olyan alkotás ismert, amelyet a helyi műkedvelők, köztük többen a labdarúgók is eljátszottak. Még Kecskeméten, Tiszakécskén és Szentkirályon is szerepeltek. Egyebek mellett A Falurossza, A véngazember, A piros bugyelláris, a Szabad szél, és a kedvenc János Vitéz volt a repertoárban.

(Köszönöm ifjú Kozma Gyulának azokat a jegyzeteket, dokumentumokat, amelyekkel az emlékanyag összeállítását segítette. Hálás vagyok az ARCKÉPCSARNOK minden szereplőjének, hogy emlékeik, fotóik megosztásával egyesületünk eltelt kilencvenéves történelmének lapjait színesítették, élővé, és remélhetően még a kívülállók számára is érdekessé tették. Terjéki Ferenc)