In Memoriam HŐSI GYŐZŐ

Nagyon fiatal volt még ahhoz, hogy itt hagyjon minket. Szerettük volna, valamikor még meghallgatni emlékezéseit. Csak azzal a szándékkal leülni valahol, hogy hallgatjuk, lejegyezzük emlékeit, megőrizve a jövőnek. A sors közbeszólt. Már csak emlékezhetünk. Kevesen lehetnek a településen, akik nem tudják, hogy sokak által kedvelt sportember volt. Hosszú évekig játszott a lakiteleki labdarúgó csapatban. Tőle tudom, hogy amikor kellett, még kapusnak is beállt. Élete végéig hűséges maradt kedvenc sportjához. Miután befejezte aktív pályafutását, szurkoló lett, „szorított” a pályán küzdők sikereiért. Rendszeresen kijárt a mérkőzésekre. Szinte biztos, hogy ott volt az idei tavaszi szezon utolsó mérkőzésén is. Majdnem törékeny alakja olykor megjelent a hazai kispad közelében. Ilyenkor többször is beszélgettünk. Majd nekitámaszkodott a korlátnak és „belemerült” a játékba.

Nem volt bőbeszédű, de szívesen emlékezett vissza a régi időkre. Szinte mindig játszótársait emlegette. Hogy kikkel szeretett játszani, kivel miért. A mai csapatról, játékosokról is elmondta néha a véleményét. Azt szerette volna, ha mindig, mindenki jól játszik. Volt amikor dicsért, máskor zsörtölődött is egy kicsit.

Ahhoz még fiatal volt, hogy itt hagyjon minket. Ráadásul ilyen váratlanul. Bár akik közelebbről ismerték, azt mondják tudta, hogy baj van a szívével; számítani lehetett rá, hogy megtörténik ami bekövetkezett. Talán ezért is volt olyan csendes, szerény. Bár ez sokak szerint családi vonás. Hitéről, akaratáról árulkodik, hogy nem fordult el a világtól, nem volt visszahúzódó; inkább csak megfontoltabbá, halkabb szavúvá tette a gondolat, hogy nem élheti napjait olyan biztonságban, mint azt sokan mások tehetik. Még alkatrészek is vártak rá. Hogy ügyesen újra mintázza őket. A félben maradt dolgokért, bármilyen sürgősek is ha vannak, nem hiszem, hogy gazdáik nagyon sietnének. Az együttérzés visszatartja őket. Csak félben hagyott dolgok maradhattak utána. Félmunkát ő soha nem végzett. Merthogy jó kezű mesterember is volt.

Szeretnék összeállítani egy csapatot, amelyikben ha akarná, még játszhatna egy kicsit. De már csak olyan összeállításokról lehet szó, amelyeken mi már nem változtathatunk. Fekete József, aki játékostársa majd edzője is volt, aki nagyon szeretett vele együtt játszani, edzőként tud ilyen összeállítást az 1963/64-es bajnoki idényből: Sima Endre, Parádi Zoltán, Harczos Zoltán, Sulák István, Sima Sándor, Hősi Győző, Bakó László, Gordos János, Harczos József, Steinacker Péter, Balla Sándor. Közülük többen emlékezhetnek még rá. Sokukkal találkozott is az egyesület fennállásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából szervezett rendezvényen.

A már említett játékostárstól lehet tudni azt is, hogy Hősi Győző termete ellenére nagyon erős volt a pályán, hatalmas energiával vetette magát a küzdelmekbe. Ugyanakkor kimondottan észjátékos volt. A hosszú indítások mestere. „Halfolt”. Ma úgy mondanánk, hogy középpályán játszott. Későbbi edzőjével órákig képes volt gyakorolni a távoli, pontos átadásokat. Tehetsége, kitartása, szorgalma alapján példa lehet a mai játékosok, fiatalok számára.